Első említésre érdemes találkozásom a somlóival úgy hároméves koromra datálható. Az esemény egyébként kezdete volt ama két válságos időszak egyikének, melyben évekig nem juthattam hozzá kedvenc desszertemhez. Szüleim, az édességben található alkohol tartalmú összetevő ártalmas hatásaira hivatkozva, leghatározottabb követeléseim ellenére sem voltak hajlandóak hagyni, hogy megkóstoljam. Hiába volt minden csel, minden figyelemelterelő hadművelet, hiába a sírás, a toporzékolás. Még sok, száraz gesztenyepüréken, unalmas tejbegrízeken, fantáziátlan születésnapi tortákon tengetett esztendőnek kellett eltelni ahhoz, hogy végre belemélyeszthessem izgalomtól remegő kiskanalamat az édes, illatos halomba. Hogy átjárhassa érzékeimet az a varázs, melyet selymes...

Elnézést. Ez mégiscsak egy önéletrajz. Khm. Khm

Kezdeti, kamaszos lelkesedésem a somlói iránt zsebpénzem igen nagy részének eme fenséges ételkölteményre való elköltésében csúcsosodott ki. Nem tagadom, hamar elkapott a hév, s oly mértékben rajongójává váltam az általa nyújtott gyönyöröknek, hogy bizony nemegyszer túlzásba is estem.

1987 karácsonya előtt egy nappal – még alig töltöttem be a tizennyolcat – elhatároztam, hogy nagykorúságom és személyes szabadságom mind rohamosabb kiteljesedését azzal ünneplem meg, hogy elfogyasztok x adag somlóit y cukrászdában. Mind a mai napig nem merem senkinek bevallani, hogy x éppen melyik eleme a természetes számok halmazának. Amúgy is volt elég bajom, míg a nyolc napig tartó kórházi ápolás alatt – mely éppen szenteste reggelén kezdődött egy szirénázó mentőautóban – sikerült helyrehoznom lelkem világát annyira, hogy rájöjjek: állapotomról nem az isteni somlói tehet, hanem én magam. Egyedül én.

Kimeríthetetlen erővel igyekeztem ismét először barátja, majd társa, végül szerelme lenni. Célom elérésében még az sem ingathatott meg, hogy a Nagy Égi Cukrász, talán vezeklésül mohóságom miatt, úgy rendezte sorsom, hogy tíz évig, TÍZ ÉVIG(!) távol voltam Magyarországtól, elszakítva ezzel Tőle.

Igen – így, nagy t-vel. Mert azóta egyre csak mélyül a tiszteletem iránta. Csodálom összetettségét, gazdagságát, formáit, szeszélyességét, vidámságát. Boldog perceim megszépítője ő!

Hét éve már, hogy újra itthon vagyok, s a hároméves korom óta tartó érdeklődés és imádat mit sem lanyhult. Sőt. Ahogy éveim száma gyarapodik, s magam is tapasztalatokban egyre gazdagabbá válok, úgy látom meg új és új tulajdonságait.

Hogyan is róhatnám le szebben és méltóbban lelkem tartozását a Desszertek Királynője előtt? Hogyan vigyázhatnék rá jobban, minthogy kiemelem és ismertetem családjának legelragadóbb tagjait, s figyelmeztetem a világot, ha hamisítványra, csalásra bukkanok?

Úgy döntöttem tehát, hogy kedves unokatesómmal, Palival, bejárom a város cukrászdáit és megosztjuk tapasztalatainkat a nagyközönséggel, hogy el ne vesszen a Királynő neve. Hogy fényeskedjék fennen örökké: Somlói Galuska.