Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk időről időre nem belvárosi cukrászdákat is felkeresni, amelyek a környék nevezetességeinek számítnak. Így, kezdetben elsősorban korábbi saját tapasztalatokra támaszkodunk a választások során, de a későbbiekben szeretnénk javaslatok alapján eljutni a város külsőbb pontjaira.

Ezúttal Újpesten a Harangvirág cukrászdát kerestük fel. Ez a kedves kis cukrászda abszolút Újpest központjában van, a Csillag nagyáruház és a városháza épülete között, mindjárt a 3-as metró végállomása mellett, az aluljárótól kb. 100 méterre. Előtte húz el a környék legfontosabb tömegközlekedési járata a 14-es villamos. A forgalom ennek köszönhetően biztosan nem alacsony.
Érdekes a hely kialakítása, a bejáratnál egy kellemes, inkább hagyományos megjelenésű cukrászda, kiszolgáló pultokkal, viszont beljebb, ahol le lehet ülni, teljesen modern, fémvázas bútorokkal, kék hangulatvilágítással. Ez a fotókon nagyon erőteljesen érvényesült, a valóságban azért nem ennyire domináns a kék szín, annak ellenére, hogy képjavítgatóval a kék színből már levettem egy csomót.

Első két, süteményekkel kapcsolatos benyomás: Újpest várossá válásának 200. évfordulójára sütemény különlegességet készítettek, Madártej tortát. Most ez lesz a kontroll süti. A másik, hogy a Somlóit műanyag „lavórban” tartják a pultban. Sajnos ha helyben fogyasztjuk, akkor is ebben a műanyag edénykében kapjuk meg. Nagyon úgy fest, hogy más helyekre is szállítanak belőle, mert a doboz tetején ott a címke, hogy mi van benne, hogyan tárolandó, és meddig őrzi meg szavatosságát. Ennek megfelelően persze a hab is csak tartós lehet. Az is, de ne szaladjunk előre.

Nos, megkapjuk kis fémtálcán a sütiket. A tortát szép, egyszerű üveg tányéron, villával, a somlóit a műanyag dobozban, kiskanállal. A szalvéta egyszerű fehér. Hmm. Hát nem kifejezetten ínycsiklandó felvezetés, úgy látszik itt az ízeké a fő szerep. Bontsuk hát ki a fő attrakciónkat műanyag házából, szabadítsuk meg beszorított helyzetéből. Nem véletlen fogalmazok így, mivel a hab adagocskák teteje hozzáragad a dobozfedőhöz, úgyhogy egy jelentős részük az bizony a tetővel együtt távozik is. Nagy kár, mert nem sok a hab. Csoki öntet az van bőven, viszont olyan zselés jellegű… és olyan vizes ízű… A fenébe. Ez nem jött be. Nekem a sűrű, erőteljesen keserű, legalább enyhén rumos ízű kell a somlóihoz. Miért adnak ilyen semmit hozzá?
Na mindegy haladjunk tovább. Van itt minden: háromféle tészta, vanília krém réteg, dió. De valahogy nem az igazi. A vaníliakrém olyan hab inkább, mintsem sodó, a dió is inkább csak a ropogásból érződik, és nem az íze miatt. Rum? Az éppenhogycsak érződik az egészen.
Jobbat vártam. Ettem már itt sütiket, és jobb emlékeim vannak azokról.
Mi lehet az attitűd? Már a doboz a tömegtermelést sejteti. Lehető legkisebb költségen készíteni valamit, ami elég jól emlékeztet a somlóira és a közértek, áruházak kínálatában levő többi hasonló termékhez képest nem teljesen használhatatlan. No azokhoz képest egész elfogadható. De cukrászdában ilyet adni? Ha már elfárad oda az ember, és nem elégszik meg az áruházival, tessék megtisztelni a vevőt valami jobbal. Én elhiszem, hogy ki kell használni a tömegtermelés lehetőségeit is, de a cukrászdába akkor készítsünk valami színvonalas változatot. Nem?

Nézzük hát a Madártej tortát. Kellemesen könnyed darab, nem egy cukorbomba. Babapiskóta darabok vannak benne, igen vastag vaníliás krémhab, tetején hab. Az egész alján sötét tészta. Kellemes az összhatás, könnyen fogyasztható. Ez egy igazán kellemes darab, ezért már érdemes betérni ide.

IV. kerület, István út 12., a 3-as metró Újpest végállomásánál, a városháza mellett.