HTML

Desszertkirálynő

A Desszertek Királynője hív. Ellenállhatatlanul vonz, örök szerelemben tart.
Hódolunk előtte, és hódolunk neki.

Nagyobb térképre váltás

2007.09.26. 16:30 Az Igazi Pityi

Palkó kalandjai a Cafe Goldban

Nu, ez a hely egy érdekes szerzemény. Mostanában találtam rá, ahogy egy alkalommal a Király utcán battyogtam a körúttól a Deák tér felé. Nemrég még valami műszaki bolt volt itt, azelőtt pedig valaha egy szép bőr övet vettem ezen a helyen. De végül is most nem ez a lényeg, hanem már kétszer bekukkantottam, és meg kellett állapítsam, hogy a somlói a pultban nem kiadagolva található, hanem egy nagy, magas peremű fém süteményes tálban, onnan adagolják ki az összekészített tésztát, és feltehetően utána adják hozzá a habot meg a csoki öntetet. Ez már nagyon kíváncsivá tett, vajon milyen lehet ez a somlói.
Az egész hely szinte csak egy zsebkendőnyi, de ha jobban megnézzük, akkor észrevehetjük, hogy galériának is kell lennie. Nos valóban van egy kellemesen, nem túlzsúfoltan berendezett galéria. Sajnos ezen a részen dohányozni szabad, úgyhogy ennek a tudatában óvakodjunk csak fel oda. Mi ezzel sajnos csak akkor szembesültünk, amikor már fenn voltunk és már nem volt semmi kedvünk lecaplatni a földszintre. Szerencsére a fenti füstösségből semmit nem lehet érezni a földszinten, és így a süteményekre sincs hatása, ami bizony nagyon fontos szempont tud lenni. Ugyanis voltam már olyan cukrászdában, ahol általában vágni lehetett a füstöt, és hát süteményen, amit ott vettem, éreztem a dohányfüstöt. Leginkább a habos részek szívják magukba ezt a kellemetlen illatot, illetve ízt. Nos, itt szerencsére erről szó sem volt. A Kertész utcai fronton a járdán kicsi terasz rész is van, ahol szép, meleg időben kellemes körülmények között fogyaszthatjuk el a kiválasztott süteményt. Mondjuk nem annyira kellemes mint a Liszt Ferenc tér… A korábbi alkalmakkor, amikor bekukkantottam, a pultos lányokkal kedélyesre sikeredett a szóváltás, most viszont nagyon mísz volt a fiatal hölgy, aki kiszolgált minket.

Ugorjunk most gyorsan vizsgálatunk tárgyára, a Somlóira. Ahogy feltételeztem, az adag létrehozása a pultban látható tálból, fagylalt kimérő kanállal három gombóc kiadagolásával kezdődött. A kis hölgy egy leheletnyit különleges kehelybe rakta a gombócokat, majd habszifonból tejszínhabot nyomott rá, végül csoki-öntettel díszítette a produktumot. A tálaláshoz süteményes kiskanalat, egyszerű szalvétát mellékelt.
Amikor leültünk az asztalhoz elfogyasztani e nemes terméket, az első élmény, ami ért, hogy ahogy az orrom és a kehely közötti távolság jelentősen lecsökkent, megéreztem a jellegzetes rum – vagy rum aroma – illatát. Huh, kezdetnek nem rossz. Az első benyomás már jót ígér. A vizuális élményből kiindulva, első ránézésre kevésnek gondolom a csokoládé öntetet, de hát, mint azt már a Callas estében láttuk, nem biztos, hogy nagy mennyiségben kell az öntet. Sajnos nincs annyi az egészen, hogy önállóan is meg tudnám kóstolni. A habot viszont igen. Nos a tipikus habszifonos hab, azaz nem az a tejszínhez köze nincs műhab, de édesített és nem annyira vaj ízű, mint a Callasban. Mindenképpen előnyére kell írni, hogy nem teljesen mű, és egészen frissen kapjuk.
Szerintem a tészta konstrukcióban csak hagyományos piskótatészta van, csokisat nem sikerült fellelnem, viszont a galuska rétegek között rumos-diós masszát azonosítottam. Nekem nagyon bejön, leginkább az ősi, rendszerváltás előtti Lottó szelet ízére emlékeztet. A piskótatészták teljesen átitatódtak valami nedves és rumos ízű dologgal, úgyhogy a csokoládé öntet nem gond, hogy csak jelzés értékű, elegendőnek tűnik, amit kapunk. A csokis és vaníliás krém alapvetően a fém edényben előkészített tészta-gezemice tetején található, ami elég vékonyka rétegnek bizonyul, nem érződik eléggé az összhatásban. Gyanús, hogy a galuska darabkák között mintha lenne vékony sárgabarack lekvár réteg is , de ízben semmiképpen nem különíthető el, pontosabban nekem ez nem sikerült.
 

Összegezve: Nem volt nehéz, nem egy cukorbomba, az adag mérete is kisebb, mint más helyeken, így nem terheli be nagyon az inzulin háztartást. Elsősorban a rumos-dió íz érvényesül, szerintem kellemes összbenyomással, ami a csaknem 400,- Ft-os árral összhangban van. A hely pici, de hangulatos, főként dohányzók számára.
 
Szorgalmi feladat: Nemrég egy ­– eddig még nem vizsgált – helyen nagyon megkedveltem a Moszkauert, úgyhogy ha valahol látok, akkor megkóstolom. Nos itt volt, úgyhogy ezt választottam kiegészítőül. A Moszkauerről azt érdemes tudni, hogy grillázs jellegű vékonykorong, amit egyik felén csokoládéba mártanak. Itt nagyjából pókerzseton méretűek a korongok átmérőre és vastagságra egyaránt. Vastagabbak és nem igazán ropogósak az általam eddig kóstoltakhoz képest. Inkább tészta jellegű és nem igazán grillázsos az íze. Az eddigiekben mindig volt egy kis narancs íz, talán kandírozott narancshéj darabkák révén, de ilyet itt most nem fedeztem fel. Szóval ez nekem nem igazán jött be.
VII. kerület, Király utca, Akácfa utca sarok a Liszt Ferenc térnél, a Zeneakadémiával átellenes sarkon.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://somloi.blog.hu/api/trackback/id/tr59177665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.