HTML

Desszertkirálynő

A Desszertek Királynője hív. Ellenállhatatlanul vonz, örök szerelemben tart.
Hódolunk előtte, és hódolunk neki.

Nagyobb térképre váltás

2007.10.24. 07:00 Az Igazi Pityi

Tragédia a McDonald'sban

Malka egy Nyugati téri kaszárnya acéllal díszített épületében született és egy hűtőszekrénynek álcázott hadianyagraktárban nőtt fel. Nem érezte a sorsát különösnek. Körülötte mindenki pontosan ugyanúgy élt, mint ő, s ez nem is lehetett másként.
A világ – ezt mindenki tudta – kegyetlen, és kizárólag fegyelmezett katonák összehangolt támadásainak végtelen sorozataival lehet fenntartani azt a kényes egyensúlyt, ami az életet jelenti népe számára.
Nem, ő magát érezte különlegesnek.
Ahogy az ezernyi nemzedék óta változatlan ritmusban haladó kiképzés fokozatain egyre feljebb és feljebb haladt, mindinkább meggyőződött arról, hogy ő más, mint a többiek. Körülötte, szabályos rendben, nyolc lány lépkedett – születésük óta a szomszédai voltak - de egyikük sem mesélt soha olyan dolgokról, mint amit ő tapasztalt. Sőt, annyira értetlenek, annyira szabályosak voltak, hogy igazából nem is nagyon fogták fel, miről beszél.
Minden erejét és ügyességét összeszedve további tizennégy magafajtával vette fel a kapcsolatot, de egyikük sem értette meg.
Már jócskán előrehaladt a ranglétrán – hosszú várakozás után átlátszó páncélzatát végre rugalmas belső töltötte meg – mire először találkozott egy másfajta katonával. Férfi volt, ezt már a szaga is elárulta. A húsa úgy bűzlött, mintha nem is éppen készülne a csatatérre, hanem egyenesen onnan jönne. Kimondhatatlan nehézségek árán sikerült csak szót értenie vele.
- Uram – kezdte határozottan, de belül remegett az izgalomtól – én néha különös képeket látok magam előtt.
- Küldje el a jelentést a szokásos csatornákon – hangzott szárazon a válasz.
- Nem lehet, uram – Malka már hadart – csak élőszóban tudom elmagyarázni a képek különleges jeleit.
- Lépjen előrébb katona! – A kiáltás szíven ütötte Malkát. – Nem látja, hogy megürült egy hely?
Szomorúan teljesítette a parancsot, de nem tört össze. Ha nem mondhatta el senkinek, hát legalább megpróbálta elmondani, elsuttogni mindenkinek. Körülötte a lányok csak álltak csendben, szinte sugárzott belőlük a büszkeség. Mire Malka látomásai szavakká értek, már mindannyiuk teste barna lett és elkezdett puhulni. Egyre közelebb kerültek a Nyíláshoz, amelyen keresztül majd egy szép, és dicső napon kirepülnek a Nagy Űrbe, hogy beteljesítsék feladatukat.
Nem figyelt hát Malkára senki, ő mégis makacsul terjesztette, hirdette álmait:
- Szerény véleményem szerint – mindig így kezdte, nehogy túl beképzeltnek gondolják – odakint vannak olyan helyek, ahol törődnek a katonalányokkal.
Semmi hatás. Mintha mindenki megnémult volna. Még az a kevés pusmogás is alábbhagyott, ami egyébként kitölti a laktanya hideg terét.
- Úgy értem – folytatta hangosan – hogy azokon a helyeken diót is raknának ránk.
Valaki felvihogott.
- Ki nevetett? – kérdezte Malka élesen, pedig magában örült, hogy végre valaki odafigyel.
- Ne hülyéskedj Malka – hangzott a válasz valahonnan hátulról – egyáltalán mi az a dió?
- Valami nagyszerű dolog. A sikeres harchoz legalább olyan fontos, mint az öntet.
Erre már többen is beleszóltak a beszélgetésbe.
- Az öntetnél nincs fontosabb – kiáltott valaki hangosan és többen is helyeseltek.
- Ha tudnátok mi az a dió, biztos ti is úgy gondolnátok, mint én – vágott vissza Malka, de lehurrogták.
- Igenis kellene. Kell! – kiáltotta mérgesen, de szavai csuklásba fulladtak, mert valaki hátulról meglökte. Már-már nekiesett az illetőnek, amikor rájött, hogy nagyon lemaradt a sorból. Gyorsan összeszedte magát és behozta a hátrányt. De saját kis magánharcát nem adta fel.
- És némi vaníliakrém is jól jönne!
A korábbi elszórt, ideges vihogás hangos hahotába váltott. A máskor oly komoly lányok itt, a halál ütemesen nyíló-csukódó torkában, szinte minden fegyelemről megfelejtkeztek.
- Még hogy vaníliakrém!
- Ez nem normális!
- Malka, te romlott!
- Tiszta hülye – süvöltötte valaki balról – most majd mindjárt kiderül, hogy mazsola is kellene.
Ellenállhatatlan röhögés tört ki. A bázison ez volt a kedvenc vicc. A mazsola. Minden gyermek – még a legszigorúbban nevelt is – át kellett, hogy essen élete mazsolavágyó fázisán, de voltak néhányan, akik sohasem tudtak kilépni az óvódáskori álomvilágból és ragaszkodtak a nem létezőhöz, a titokzatos és elérhetetlen mazsolához. Ezek lettek aztán a sereg gügyéi, az egyetlenek talán, akik képesek voltak kizökkenteni a normális katonákat a háború szürke és monoton hétköznapjaiból.
- Nem vagyok gügye – toppantott Malka, de tudta, hogy minden elveszett. A többiek dőltek körülötte a kacagástól, és neki nem maradt már lehetősége arra, hogy bebizonyítsa igazát. Hogy igenis vannak olyan helyek, ahol odafigyelnek a lányokra és szépen felöltöztetik őket, minden jóval megrakják és megörvendeztetik a testüket, gyönyörű fehér habbal koronázzák meg őket, hogy aztán boldogan menjenek a végső csatába.
A nyílás kitárult és Malkát elragadta a fergeteg. Rövid repülés után olyan puszta és idegen környezetbe került, hogy azt hitte megőrül. Volt ott ugyan néhány katonafiú, meg egy másik fajta lány is, de mind szerencsétlenül hevertek, szinte feladva a harcot, amely el sem kezdődött talán soha. De még köztük is kicsinek, elesettnek és gyengének érezte magát. Fogalma sem volt, mit fog tenni, ha majd védekezni, vagy neadjisten’ támadnia kell...
 
Olyan hirtelen érte a vég, hogy már csak annyit tudott kinyögni, hogy „böf”.
Vagy lehet, hogy az is csak én voltam?
 
 
Hely: McDonald’s a Nyugatinál
Kiszolgálás: ragyogó
Benyomás: Egy, kettő. Egy, kettő. Egy, kettő...
Ajánlás: csak, ha jó a humorérzéked
Ár: 450 Ft. 2007 októberében, amikor 1 kg fehér kenyér ára átlag 220 Ft (2,04 kg)

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://somloi.blog.hu/api/trackback/id/tr42205519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blaen 2007.10.24. 12:30:59

LOL Hát ez valami frenetikus ! Nagyon jó írás, izgalmas és tanulságos egyben. Csak gratulálni tudok hozzá!

elpy76 2008.07.24. 13:58:52

Jó írás. Somlói uniformis engem is beszivatott, a McDonnaldsban, hiszen a kedvcsináló fotón tányéron volt és üdébbnek hatott, de a valóság ridegebb volt és műanyag kalitkában érkezett. Íze? Ehető de egyben felejthető is. Lecsupaszított műanyag kaja, nyoma sincs a királyi prémium érzésnek. DeLuxe ala proletar...