Már múlt héten ide akartunk jönni, és meg is tettük az előkészületeket, megpróbáltunk utána nézni a Neten, hogy meddig tart nyitva. Saját honlapot nem találtunk, csak cikkeket, hogy bezár, illetve bezárt, mert túl magas bérleti díjat kérnek a helyért. Próbáltuk a tudakozót is, telefonszámot kértünk, de nem vette fel senki. Hát le is mondtunk róla. Aztán egy nap, amint éppen a Rokolya utcából (XIII. kerület, Reiter Ferenc utca környéke) hazafele sétáltam (Belváros), úgy döntöttem, hogy az Andrássy úton megyek végig, s így esett, hogy elhaladtam a Lukács cukrászda előtt. És láss csodát, nyitva volt. Rögtön fel is hívtam Pityit, és még aznap meg is ejtettük Somlói kóstoló akciónkat.

 A hely köszöni szépen, jól van, semmi baja, szeretettel várja vendégeit. Különös a kialakítása, hiszen a bejárata közös a házéval, ahol egy neves bank irodái működnek. Itt, a bejáratnál vannak a pultok, a fogyasztás viszont egy fél emelettel feljebb, az Izabella utcai oldalon. A szintkülönbséget nem lejtős ösvénnyel hidalták át, úgyhogy mozgássérültek számára nem tudom nyugodt szívvel ajánlani az itteni sütiket, legföljebb elvitelre. Amúgy a berendezés nagyon hangulatos, próbáltam egy szemléltető fotót is készíteni, amivel mindig bajban vagyok, hiszen nem üres helyiséget fotózok, és nem csak én nem szeretem, ha idegenek fotót készítenek rólam, hanem bizony volt már, hogy látszott valakin, hogy szeretné elkerülni, a szereplést. Úgyhogy eszement módjára nem lehet lövöldözni a fényképeket, gyorsan és diszkréten kell valahogy megoldani. Igyekszem is, de így max 1-2 kép fér bele, ami sikerül ahogy sikerül. Remélem ez itt elég szemléletes. A kiszolgálás egyébként kedves, udvarias. Az elfogyasztandó sütiket célszerű még a bejáratnál a pultoknál kiválasztani, hiszen az asztalokhoz lépcsőzni kell. Mi a Somlói mellé a Lukács tortát választottuk, amiről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy hasonló a Zacher tortához, csak még marcipán réteg is van benne, illetve én még kértem egy capuccinót is. A kávé nagyon finom volt és nem ihatatlanul forrón hozták ki, ami külön meglepetésként ért. A tejhab jó erős volt, úgyhogy az is tetszett.

Somlói: Hát ilyet se láttunk még. Hengeres üvegpohárban kaptuk a helybeni fogyasztásra szánt adagot. Már első ránézésre is inkább a vanília öntet dominál, nem a csoki. Persze azért van minden benne, világosabb és sötétebb piskótatészta, tört dió, és főként mazsola, illetve cukrozott narancshéj, ami ugyebár nem igazán megszokott alkotóelem. Rum az nem nagyon érződött, meg a csoki se. Egyedi megfejtés, nekem igazából nem jött be.

Nézzük a szorgalmi feladatot, a Lukács tortát. Hát ne higgyenek annak, aki azt mondja, hogy olyan mint a Zacher, mert nem olyan. A Zacher tortának a kulcsa - szerintem - a baracklekvár! Láttam már kísérletet nem baracklekváros megoldásra, de az valami más. Mint ahogy ez is. Ez Lukács torta, baracklekvárt ne keressünk benne. Marcipán valóban van, érdekes módón nem dominál annyira, mint a Hamdi-ban a Jókai tortában, de azért ad az íz kompozíciónak. Ami nagyon meglepő, és hát őszintén, inkább idegesítő, hogy rettentő kemény, vastag csoki réteg van a torta tetején, amivel úgy kell megbírkózni, hogy el tudja vágni az ember. A csokiréteg íze leginkább a csokimikulások ízére emlékeztet, hozzátéve, hogy kevésbé tejes kivitelben. Mindent összevetve nekem igazából nem jött be.

Visszatárve a Somlóikra, érdekes, hogy a Ruszwurmban a dió íz dominált, a Cafe Goldban a rum, itt meg a mazsola kapott különös szerepet. És volt ahol annyira összeértek az ízek, hogy nem lehetett semmit elkülöníteni, olyan meghatározhatatlan semmi íz kerekedett belőle. Akkor már inkább valamelyik domináljon. Legalábbis szerintem. Akkor legalább van miért szeretni azt a Somlóit. Ezt például a mazsola ízért, azért, ahogy emlékeztet gyerekkorunk szaloncukor ízére, arra a az ízre, amit mamár nem lehet megtalálni bennük.

VI. kerület, Andrássy út, Izabella utca sarok.