HTML

Desszertkirálynő

A Desszertek Királynője hív. Ellenállhatatlanul vonz, örök szerelemben tart.
Hódolunk előtte, és hódolunk neki.

Nagyobb térképre váltás

2009.03.01. 21:53 Az Igazi Pityi

Desszertetalon

Vác, az autóktól elzárt főtérrel, a barokk házakkal, a parti sétánnyal, a Dunával mindig pihenőnapra esik. Ha Vác, akkor pihenőnap. Örök szabály, szinte már áthághatatlan. Pedig talán minden tizedik alkalommal ha hétvége volt az a nap.
Anyóhoz jöttünk fel mindig, hiszen itt dolgozott. Könnyebb betegségeinket kúráltuk itt, az olyanokat, melyek az iskolába már nem engedtek el, de még az ágyba sem kényszerítettek. Volt egyszer egy fellépésünk is a városi kultúrházban, s amíg a próbákra jártunk (csakis hétköznapokon), lóghattunk a suliból - de jó! Néhány kirándulás, néhány vendégség ismerősöknél: mindig mindig pihenőnap.
Egyszer régen, emlékszem, augusztus huszadika volt. Jót fagyiztunk egy kopott, de hosszú embersorokat növesztő cukrászdában valahol a nagy tér végén. Nem tudom, ugyanaz a hely volt-e, mint ahol most a Desszertszalon áll. De ha nem is, nagyon közel lehetnek egymáshoz az a régi, és ez az egészen új.


A Desszertszalon zöld és üde, tiszta és csendes, de nem elsősorban ezért különleges hely:

Nem Pesten van.
Kicsi és neves.
Szerény.
Finom.
A kiszolgálás gördülékeny és figyelmes.
Az árak korrektek.
A sütik pedig...

Tapasztalásaim egyre növekvő sorában egyetlen olyan hely sincs, ahol ennyire egyediek lennének a formák. Ennyire váratlanok lennének az ízek. Minden kecses, eredeti, ötletes, finom. Az egész jelenséget - mert ez a cukrászda egy jelenség - áthatja egy elképzelés, egy kreatív ember ötleteinek rendszere. Mihályi László tud valamit és azt a lehető legigényesebben adja át nekünk, a betérőknek.

Csík-somlói. Szójáték, ami egymásra vetíti a nevezetes hely nevét a Szalonban kapható somlói galuska formájával. A hosszú, csíkhoz hasonlító porcelán vályuba pont illeszkedő kiskanál és a piskóta darabok nagysága meghatározza a falatok méretét. Az első mindig a legfontosabb. Olyankor még minden ízt érezni. Olyankor még az illatok is tudatosulnak. Az első falatnál még teli vagy kíváncsisággal, az első falatban még minden lehet. Érezni a rumot, a csoki illatát, a piskóta lágyságát. Rögtön az első falatnál ajándékmazsola. A másodiknál is.
Minden összeillik, együtt van. A tejszínhab ízét ugyan nem érzem, de az állaga ideális. Vajon lehet ilyen tényleg a tejszínhab, vagy csinálni kell vele valamit, hogy így maradjon?
Hogy volt-e benne dió, nem sikerült biztosan megállapítanom. Kerestem, de íme: erőnek erejével sem találtam. De olyan dús volt a piskótadarabok közti krém, hogy lehet, hogy ott rejtőzött darált formában.
Nem tudom, hogy hiányzott-e valami, nem tudom igazán eldönteni. Vannak a hagyományos dolgok: legyen benne ez, meg az, meg amaz. A csík-somlóiból nincsen benne minden, mégis nagyszerű.

Az adagok nem nagyok a Desszertszalonban, s ez is egy dícsérendő dolog. Nem hiszem, hogy a cukrászdák az éhség elverésére szolgálnak. Inkább arra, hogy az ember olyasmit kapjon bennük, amit otthon nem - vagy csak igen szerencsés esetben - kaphat egyszerre: mestermunkát, pihenési lehetőséget, néhány perc beszélgetést, nyugodt együttlétet más emberekkel.


Hely: Desszertszalon, Vác, Köztársaság út 21.
Ár: 450 Ft. 2009 februárjában, amikor 1 kg fehér kenyér ára átlag 310 Ft. (1,45 kg)

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://somloi.blog.hu/api/trackback/id/tr94974330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fidel gastro 2009.09.27. 14:38:33

Na jó, tényleg van még egy hely! (az Auguszt cukrászdán kívül) le a kalappal MIhályi műremekei előtt!