Kár, hogy ez a cikk nem a Wekerle-telepről szól, mert a Wekerle-telep - ó, hanyadszorra már - egészen különleges élmény. De ma csak átfutunk rajta, szinte sietünk, hogy még egy sor más dolog is beleférjen a napba.

A Kós Károly téren van a célállomás, Koller Bácsi Cukrászdája.

Már a belépés pillanatában megszületik az érzés: az egész olyan wekerlés.
A színek, a tárgyak, a fények, hangok - az egész hangulat. Egyszerre sugároz egyfajta régimódi, praktikus eleganciát és modern bumfordiságot.
A bútorok klasszak, de az elrendezésük feltűnő. A pulton látható finomságok nagyon vonzóak, de a pult maga egy kicsit nagy, nem illeszkedik a berendezés többi részéhez. Az eladók szinte közömbösek, de nem kedvetlenek.

Keresem azt a valamit, amit cimkének tudnék használni, de nem találok semmit. Lehet, hogy ez lesz a cimke: vegyes benyomás.

Van néhány asztal is a cukiban, leülünk tehát a somlóival, a kávéval, meg a tiramisuval és nem lepődünk meg.
A hely ürességéhez illeszkedő halk hangon gyorsan kitárgyaljuk a kitárgyalhatókat: ez a somlói egy igen jó minőségű cukrászipari termék.
Igaz, egy kicsit friss - ezt a viszonylagos szárazságából lehet érezni - de végső ítéletem szerint igazán finom. Akár ott van benne minden, akár nincs (ez nyitott kérdés maradt), az ízek jók, a mennyiségek megfelelők, az összhatás élvezhető.
Igazán kellemes élmény.

Közben, hogy hogynem, megint a feje tetejére állt minden. Mert mennyi ideig is tart megenni egy somlóit és megkostolni egy tiramisut?
Tíz perc nem sok, legfeljebb, ha negyedóra. És mire végeztünk a cukrászda dugig megtelt.
Az összes asztal mellett ültek már, az összes állópult foglalt volt, sor állt a pult előtt,sor állt a pénztárnál. Gyereknevetés, vidámkodás, hétvégi pletykálás töltötte be a délutánt, s mindez valahogy olyan kellemes, olyan különleges, olyan wekerlés volt.

Cím: Koller Bácsi Cukrászdája
Budapest, 1192. Cím: Kós Károly tér 3