Ez igen! Ez aztán a meglepetés, mi?

Nagyon furcsa érzés alakult ki bennem. Olyan furcsa bukéja van az egésznek....
Nagyon divatos lett megmerítkezni valami visszataszító, különös, a hagyományos értékrend szerint nem elfogadott magatartásban, szemléletben. Főként a reklámokban a szexuális aberráció irányába mutató attitűdöket utálom. A felnőttek a helyén tudják kezelni ezeket a dolgokat, de a manapság annyira magukra hagyott gyerekek nem biztos, hogy jól dolgozzák fel. Szóval egy kicsit olyan érzésem van ezzel a Mekis próbálkozásunkkal, mint amikor ezeket a reklámokat látom. Olyan sütemény élvezeti perverziónak érzem...

A történet
Múlt héten beestünk egy Mekibe, mert a Nyugatinál sétáltunk estefelé, és egy kicsit megéheztünk. De nem akartunk nagyot enni, csak egy kis valamit. Gyros? Az túl nagy. Valami sütemény? Nem, nem édeset akarunk enni. Akkor mi legyen? Legyen Meki. Jó, nem szeretek rendszeresen ott enni, de azért hébe-korba belefér. Mint tudjuk és már mások is ezerszer megírták, ez az a hely, ahol állandó minőségben kapjuk a közepesen... khmm... izé, szóval a közepesnél egy kicsit talán jobb minőséget, a modernkor étkezési kutatásainak eredményeivel felvértezve. Személyes véleményem szerint ki tudja milyen vegyipari termékkel kívánatosabbá téve. Nos, hogy szavamat szavamba nem öltsem, betértünk egy-egy adag sültkrumplira. És ahogy nézelődtünk a sorunkra várva, egyszercsak feltűnt egy plakát: Somlói hetek a McDonaldsban, mindössze 450-Ft-ért egy adag somlói galuska. Hát most nem fogunk édességet enni. Hacsak, épp véget nem ér holnap az akció, mert ez bizony kihagyhatatlan. Gyorsan meg is kérdeztük a kiszolgáló kislányt meddig tart, és szerencsére még néhány hétig biztosan.

Ezúttal nap közben beszéltük meg Pityivel az időpontot, így részemről valami nem édessel kellett kezdeni, mert éhgyomorra valahogy nem esik jól. Cézár salátát választottam, Pityi meg almás pitét kontroll sütinek.

Ez igen, remek, igazán utánozhatatlan gyorsétkezős, mekis hangulat, megspékelve egy Somlóival. Már a kiszolgálásnál kifigyeltük, hogy a habot flakonból nyomják rá.
Na né' má' milyen kicsi ez a műanyag doboz, amiben kapjuk. Tisztára "Kalap úr" formája van, nem?

Első a saláta, aztán nézzük a sütiket, addig Pityi is eszik egy adag sültkrumplit. Persze a saláta se valami fejedelmi adag, úgyhogy nem kell sok idő mire elfogy. No akkor vagyük le Kalap úr tökfedőjét. Hát itt meg mi történt?? Hova lett a süti bája? Már ami volt neki. És mi ez a fehér kulimájsz a tetején? Ja, a hab. Ó. Hát az bizony összeesett. No azért csak megkóstolom. Hmm. Ahhoz képest... nem rossz. Persze nem lehet egy igazi tejszínhabbal egy lapon emlegetni. Na merítsünk egyet bele rendesen, hogy minden kerüljön a kiskanálra, amit hozzá adnak. És kellemesen nedves, és kellemesen csokis, rumos és enyhén diós ízű. Diót ugyan nem találok benne, nem ropog sehol, mazsola se kerül elő, de láthatóan van sötét és világos tészta benne. A csokiöntet sűrű, de nem igazán keserű, mint ahogy én szeretem. Mégis az összbenyomás, végül is nem rossz. Jobb mint a Harangvirág, vagy a Vanillin féle. Persze drágább is, meg hááát. Az adag az bizony pofátlanuk kicsi. Na jó. Ha egyedül kéne megenni, akkor nekem éppen jó lenne, de ez asszem nem mindenkinek elegendő.

Végülis nem kellett csalatkoznunk, a minőség az, amit várhatunk egy Mekitől: a közepesnél kicsit jobb. Árban és mennyiségben is az amit várhatunk: nem olcsó, és kicsi az adag.

Nézzük a szorgalmi feladatot. Ha jobban belegondolok, ez a pitének nevezett dolog műfaját tekintve inkább rétes, azaz olyan süti, aminél a tészta inkább csak arra van, hogy a töltelék nem folyjon szét. Nos itt feledhető ez a ropogósra sütött tészta. A töltelék meg nagyon híg, tessék vigyázni vele a harapások során, mert nem csak ragacsos, de forró is. Gyümölcs darabkák vannak benne, de alig, és nagyon édes a kulimájsz.

Összefoglalva: Még mindig a fagyijuk a legjobb.