És bekövetkezett, amit már nem is hittem. Pityi felhívott, hogy ráér, sőt, már ki is nézett egy jóravaló Somlóit. Most olvasta, hogy a nemzetközi szinten is legismertebb magyar cukrászt megszerezte a Centrál kávéház, és ez őt nagyon izgatja. Milyen lehet az ő Somlóija. Centrálban voltunk már, de van saját cukrászdája Vácon, úgyhogy gyerünk oda. Ilyen messze még úgy se mentünk Somlóiért.

Főtér a cuki felől	Főtér, háttérben a cuki épületével

Nem gondoltam, hogy ilyen kalandos lesz az utunk. Vagy én voltam nagyon szétszórt aznap, vagy tényleg csapnivaló az útba igazító táblarendszer a körgyűrű és a Megyeri Híd környékén, mert két alkalommal is elvesztettük a helyes irányt a Váci útról Vác!!! felé!! Úgyhogy megnéztük az új hidat a pesti meg budai oldalról is. Még csak kétszer mentem át rajta, úgyhogy ezúttal duplájára növeltem az áthaladásaim számát, de nem bánom, mert szép a híd. Vácon a főteret kell megkeresni a városközpontban, és annak is az északi szegletében található. Pindurka az egész, mindösszesen három kis asztalka mellett foglalhatnak helyet a vendégek. A design modern és hangulatos. A sütemények nem a hagyományos kinézetűek, inkább a modern, talán franciás (? nem értek hozzá, csak találgatok). A Lukácsban láttam hasonló fazonú cuccokat.

Itt a helyben fogyasztható Somlóit Csíksomlóinak hívják, nem véletlenül.

Nekem valami miatt Öveges professzor egyik fizikai kísérlete jutott eszembe, amikor a blökit kell kicsalogatni a házikójából, és azt egy bizonyos frekvenciájú hanggal lehet. Ezt pedig egy folyamatosan változtatható hangmagasságú furulyával keresi meg az öreg. Na az a furulya jutott eszembe, olyan nagyon hosszú hasáb. Hát ez a tál, vagy mi, amiben tálalják a Csíksomlóit, is olyan, csak épp az egyik hosszú fala nincs meg (a tetején). A kanál, amit adnak hozzá, meg pont olyan széles, mint a „vályú” a tálkában. Na de a képen ez úgy is látszik, csak gondoltam leírom, hátha fogyatékkal élők is olvassák a blogot. (Külön pusszantás nekik!)

A tetején szép kis habfolyam, az egyik végén szőlőszem, gránátalma gyöngyök, meg egy vékony csoki-háromszög díszítés.

Nézzük először a habot, mint a legkönnyebben hozzáférhető alkotóelemet. Nekem könnyű, sokkal zsírosabbra számítottam. Elvileg a legjobb alapanyagokkal dolgoznak, nekem mégse meggyőző ez a hab. Biztos rendes tejszínből készült? Hmm.

Egy komplett falat, minden alkotóelemmel… nos, nem rossz, sőt jó, kellemes íz és összhatás… de valahogy mégse vett le a lábamról. Minden egységes ízű, nem tudom elkülöníteni még csak kicsit se az alkotóelemeket. Diót, mogyorót, mazsolát se tudtam azonosítani. Az egész egységes színű, és leginkább csoki ízű. Mondjuk ez a csoki íz nagyon tetszik, de azért egy Somlóitól ez nekem mégis kevés. Volt már hasonló tapasztalatunk, amikor nagyon összeérett az egész és mindennek egységes íze lett. Tudják az a bizonyos diffúzió a fizikai tanulmányainkból. Ha elég sokáig tart, akkor az eloszlási különbségek teljesen kiegyenlítődnek, azaz minden lesz mindenhol, az ízek egyenletesen eloszlanak. Erre utal az is, hogy a különböző színű piskótadarabkák is mind egységes, csokitól átitatott barna színűek voltak. Az adag mennyisége inkább közepes, de semmiképp se nagy, mindamellett nekünk éppen jól esett.

Végül elvitelre vettem anyámnak is egyet. No, ez egész máshogy néz ki. Ezt rendes négyzet alakú műanyag dobozba adják, és valahogy másmilyen is. Itt már látszanak az alkotóelemek, mind a háromféle piskóta elkülöníthető. Mennyiségre persze ez se nagyobb. Mondanom se kell, hogy nem bírtam megállni, ezt is megkóstoltam. Nem lett erőteljesebb az élmény. Lehet, hogy én nem voltam jó passzban aznap? Anyám is dicsérte, neki nagyon bejött. Nekem „jó, jó, de… hmm…psza…háá…, váláhogy meg se áz áz igázi”, nem éreztem benne átütő erőt, valamit, ami igazán megragadott volna. Persze, lehet pont ettől jó. Kóstolják meg, és döntsék el.

Vettem még francia krémest is meg egy… olyan… fekete hengert. Már nem emlékszem a nevére, de azt írták alá, hogy Zacher alapra készült valami. Nos ez elég félrevezető volt, mert kerestem benne a baracklekvárt. Az nincs benne. Viszont nagyon finom, könnyű csokoládékrém van belül, úgyhogy mindenképp ajánlom megkóstolásra. A francia krémesben a krém egy kicsit más, mint más helyeken, de én a többit már megszoktam, nekem az jön be inkább. Na nem mintha ez rosszabb lenne, inkább csak egy icipicit más. A hab az hasonló, mint a Csíksomlóin volt.

Jah, a feketecsoki díszítőháromszög, az nagyon ott van! Nekem nagyon bejött.

Utca részlet a bejárattal a tér felől	A bejárat

Mindent egybevetve, ez a hely nem az, ahova a kiszolgálás fenségessége, vagy a berendezés bensőséges hangulata miatt megy el az ember. A sütemények különlegesek, a hely hangulata meg kellemes. Ha Vácon járunk, mindenképp érdemes betérni ide is.

Desszertszalon
2600 Vác, Köztársaság út 21.
Főtér északi szegletében
http://www.desszertszalon.hu