Ezen a szép őszi napon az Andrássy úton indultunk el, mert ott van egy gusztusos kis olasz cukrászda, amit minden nyáron felújítanak. Bíztam benne, hogy mostanra elkészült, de sajnos nem. Nos, most mi legyen? Hát az imént ahogy az Operaház melletti saroknál elhaladtunk, egy nagyon szép, mondhatni exkluzív kávéház mellett mentünk el. Nézzük meg akkor ezt. Callas a neve, és amennyire exkluzív kívülről nézve, nos a felszolgálók is ennyire előkelően kimérten, és udvariasan viselkednek, és hááát persze az árak is ennek megfelelőek, de hát a Somlói oltárán hajlandóak vagyunk nagyobb áldozathozatalra is. És van Somlói! Méghozzá külön nekünk készül, nem előre legyártott darab, hanem rendelésre készíti a cukrász.

Mint a mellékelt képről is látszik, ez nem úgy néz ki, mint ahogy megszokhattuk egy Somlóitól. Először is, hol van a rendes nagy adag csoki öntet? És különben is mi ez a hálószerű ívelt nyavalya itt a tészták, meg a hab között? Mindenesetre roppant esztétikus, de vajon jó lesz-e? Vagy már megint valami különleges megfejtésbe futottunk ízhatás tekintetében is.

Szóval egy kicsit bizalmatlanul álltunk a dologhoz, de azért kíváncsian, hogy ebből ugyan mi kerekedhet ki. Főleg ezért a pénzért… J

Először is a habot kóstoltam meg. Hát igen. Ez rendes tejszínhab. És friss. Hmmm de rég vágytam már ilyenre. No és mi ez a merev csipkeháló? Ahha, egész olyan, mint a Moszkauer alapja, olyan grillázsszerű valami, csak csoki nincs rajta, nincs benne narancs sem, meg némileg vékonyabb, könnyebb. Finom, bár nem tudom, hogy hogyan kerül a Somlóira. Mondjuk, én nyitott vagyok a hagyományokkal szakító megoldásokra, ha az eredmény pozitív. Nekem ez bejött. Imádom a Moszkauert is. J

Alaposabb vizsgálatnak alávetve megállapítható, hogy háromféle tésztából készül (csokis, fehér és diós) és valahogy az egész jól át van itatva valami rumos jellegű micsodával, emiatt aztán egyáltalán nincs száraz hatása, és így valahogy a csoki öntet sem hiányzik. Nagyon egységes és kellemes az íz hatás, egész olyan amilyet egy Somlóitól elvár az ember (feltéve, hogy a grillázs hálóból nem eszünk hozzá). A rumos íz hatást elemezve arra jutottam, hogy nem igazán rum ez, hanem olyan cseresznyés bonbon íz inkább, olyan Cherry-s. Szóval nem rum, de azért finom.

Összességében megállapíthatom, hogy az általam eddig kóstoltak közül az egyik legfinomabb Somlóira akadtunk teljesen véletlenül. A kiszolgálás és a környezet nagyon elegáns és kultúrált. Nem volt nyomulós zene, igazán alkalmas a környezet egy kellemes beszélgetésre, vagy akár munkavégzésre is. Ide szívesen eljövök máskor is Somlóit enni, de előtte asszem spórolnom kell rá egy kicsit… hiszen egy adag ára 1200,-Ft. Khmm. Hát ennek megfelelően azért finom is. Talán nem háromszor finomabb, mint az átlag cukrászdaiak, de azért érződik, hogy nem sajnálták belőle a nemes alapanyagokat.

VI. kerület, Andrássy út, Dalszínház utca sarok az Operaház mellett.