Minden felelősséget vállalok. Az én ötletem volt. De....

Kb. egy éve tűnhetett fel nekem, ahogy elhaladt előtte a villamosom, hogy ott a Dob utca sarkán, ahol korábban valami ruha bolt lehetett, azokból a jellegzetes szoci stílusúakból egy, szóval ott egy új cukrászda nyílt. Az ilyenekről volt már tapasztalatom. Tudják, az a fajta, amit új bútorokkal rendeznek, be, mégis az egész hangulata valamitől olyan... szóval olyan nem igazán friss. Talán ezzel a szóval lehet a legjobban jellemezni, hogy ne legyen túl sértő, hiszen nem akar az lenni. Ezekben a cukrászdákban jellegzetesen valami cukrászüzemből rendelt árukészlet van, kedvező áron, viszont annál inkább felejthető minőségben.

Szóval, néztem már néhányszor a cukit kívülről, a villamosról, de sose vitt rá a lélek, hogy bemenjek. Féltem a csalódástól, hogy itt is egyen-semmilyen sütiket lehet csak kapni. Aztán úgy hozta az élet, hogy egy ismerősöm születésnapján olyan csokitortát ettem, amilyet addig még tán soha. A csokitortáért igazán sose voltam oda, s a mióta lecsökkent az édesség igényem, talán még kevésbé. No ez egy igazán pozitív kivétel volt. Megkóstoltam a tisztesség kedvéért, és úgy maradtam. Ettem belőle még kettőt, pedig általában egy is soknak szokott bizonyulni. Igazán keserű volt, nem túl vajas a töltelék, a krém rétegek egyikében meggy darabkák, a másikában meg marcipán lapocskák. Valami fenomenális. Sebtiben meg is kérdeztem, hogy honnan van e remek szerzemény. Nu akkor mondták, hogy e kis cukiból a Dob utca és a nagykörűt sarkán. Hát így merészkedtem javasolni Pityinek e helyet.

Az üzlet benn nagyjából olyan, mint kívülről gondolja az ember. Talán egy kicsit azért jobb bent.

Helyes pultoslányok szolgálnak ki, de a nap végére - amikorra mi odaértünk -  már nem sok energiájuk maradt a vevőkre. Negatív benyomás nem volt, de pozitívat se kaptunk. Csak kicsit később, amikor már látták, hogy alapos mustra alá fogjuk a kikért édességeket.

Első csalódás: a somlói itt is kocka. Hát én most már csak kockákat fogok enni, bármerre is megyünk?! No mindegy. Így jártam. A somlói kétféle kiszerelésben található a pultban, egyrészt elvihető műanyag dobozban, illetve tányéron előkészítve, öntettel és habbal. Legalább nem műanyag dobozban kapjuk. A hab persze nem lehet igazi, mert az nem bír ki egy óránál többet sehogyan se. És tényleg. Megkóstoltam, csak úgy külön, és tényleg nem az a tipikus zsíros tejszín íz, hanem olyan kis könnyed semmi. Amit az előnyére lehet írni, hogy nem édes. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, én arra jutottam, hogy a tejszínhab éppen az édes íz ellenpotntjaként érvényesül a legjobban, a nehéz sűrű, erősen édes ételeket könnyíti meg habosságával és könnyed zsírosságával. A tejszín az ételekben a vad ízek csillapítója, harmonikussá, lággyá tevője. Nem szabad édesíteni, ha édességhez rakjuk, mert csak megterheli azt, ahelyett, hogy ellenpontozná.

Úgy döntöttem, hogy ezúttal nagyobb figyelmet szentelek az összhatásnak, nem a részletek elemzésével kezdem. Nos... Kellőképpen keserű és nedves az egész. Mazsola is van benne. Valahogy olyan egységes íze van, nem különül el belőle semmi. Van sötétebb meg világosabb réteg a kockában, meg alapos elemzés alapján diós meg vaníliás rész is, de annyira nedves és összeérett az egész, hogy nem különülnek el egymástól. Túlságosan is összeérett. Tudom, csúnya hasonlat de csak ez jut az eszembe: Mindenki emlékszik, hogy gyerekkorában, amikor a tempera festékes ecseteket belemosta a pohár vízbe, akkor előbb utóbb, olyan meghatározhatatlan és meglehetősen csúnya zöldes színe lett a végén, akármilyen arányban is használta az ember a színeket. Szóval ez a bajom ezzel a teljesen elkeveredett ízhatással is. Olyan egyöntetűen meghatározhatatlan és semmilyen. Olyan ... érdekes...
Ha sikerül kicsit több habot kanalazni hozzá, akkor az nagyon jól esik hozzá, könnyít az egységes erősen édes ízen. Igazi tejszínhab valóban nem kell ide, hiszen nincsenek éles, vad ízek, amiket össze kéne simítani.

Hát, nem egy felemelő vélemény az igaz, de nekem még mindig jobban bejött, mint a Gerbaud féle. Ezek a kockák úgy látszik nem az igaziak.

No de ne keseredjünk el, nézzük a szorgalmi feladatot. Az a bizonyos torta, ami miatt ide keveredtünk. Jókai torta a neve. És valóban olyan, mint az elején leírtam, azzal a különbséggel, hogy a tésztája kicsit száraz. Úgy látszik frissen készítetten, egész tortaként rendelve az igazi... Higgyék el, nem bánják meg.

Utóirat:
Hazafelé bandukolva azon töprengtem, hogy miért lehet az, hogy a Jókai torta annyira jó, a somlói meg... hát valahogy nem az igazi. És végül arra jutottam, hogy a cukrász attitűdje lehet a felelős a dolgokért. Az a nagy kérdés, hogy a somlói mit jelent a cukrász számára. Biztos vagyok benne, hogy a Callasban a cukrász a lehetőséget látta a benne, hiszen talán a legösszetetteb édesség és éppen ezért a legalkalmasabb arra hogy megmutathassa, hogy nemes alapanyagokból hogyan tud olyan íz kompozíciót csinálni, ami egyszerre egyedi és mégis úgy adja meg a somlói jellegzetes ízét, hogy közben van benne egy érdekes csavar, valami izgalmas megoldás. És ez igaz a kinézetre a grillázs csipke hálóba tett hab, illetve vékony csoki csíkok révén, valamint a rum helyett valami bonbonmeggy jellegű alkoholos ital használatában.
Vagy a somlói csak egy, a sok édesség között, amit valahogy jól meg kell oldani. Vagy megmarad valami fő jellegzetesség mellett és a lehető legolcsóbban próbálja meg azt az egy jellegzetességet elérni, de már nem fordít rá különösebb figyelmet, hogy mi lesz végül az eredmény. Szerintem itt most azt élhettük át, amikor a cukrász azt gondolta, hogy a somlóinál a sokféle összetevő ízeit össze kell érlelni és erre a jó nedves közeg a legalkalmasabb. Hát ez igencsak jól sikerült. Nedves és teljesen összeolvadtak az ízek.
Mint mindenben itt is a mérték eltalálása a nehéz. Az se jó, ha teljesen elkülönülnek az összetevők, meg az se ha teljesen összekeverednek. Az a nehéz, hogy eltalálja az ember az összeolvadásnak azt a mértékét, ahol már érezhetők a kevert ízek is, de még megtalálhatók az eredeti összetevőké is. Hát ettől kihívás ez a somlói készítés.

VII. kerület, Erzsébet krt. 44-46, Dob utca sarok.