HTML

Desszertkirálynő

A Desszertek Királynője hív. Ellenállhatatlanul vonz, örök szerelemben tart.
Hódolunk előtte, és hódolunk neki.

Nagyobb térképre váltás

2007.11.12. 10:23 Az Igazi Pityi

Az Acélkirálynő

Az acélkirálynő
 
Részletek a legendás somlói-ügynök „Pityi” visszaemlékezéseiből.
 
...2007 november hetedike volt az a nap, amikor nyomára leltünk az Acélkirálynőnek. Az igazat megvallva, egészen az utolsó pillanatig nem tudtuk, nem is sejtettük, hogy az igazi Acélkirálynővel van dolgunk. Informátorunk jelentései szerint egy elhagyatott kőbányai cukrászdában különös, soha nem látott SG nyomai voltak fellelhetők...
 
...Állandó társammal, Palkó ügynökkel indultunk el, hogy kivizsgáljuk a bejelentést...
 
...tisztán emlékszem, zord őszközepi nap volt. Mikor elindultunk már akkor is volt valami szürke feszültség a levegőben, de mire leszálltunk a buszról (teljes inkognitónk megőrzése érdekében mindig tömegközlekedési járművel kellett utaznunk), már sűrűn hullt a hideg, ónos eső...
 
...A térkép csalóka volt, Ha nincsen Palkó ügynök, bizonyára többször is eltévedtem volna a lakótelep egyforma házai között. Így szerencsére egyenesen elérkeztünk a célhoz. Még így is csúnyán megáztunk, bár ez volt a kisebb baj. Hosszú évek tapasztalata azt sugallta, hogy a kihalt utcák, sötét ablakok megannyi ellenséges érzületű támadót rejtenek. Az elmúlt években nem is egy ügynökünket vesztettük el teljesen ártalmatlannak látszó helyzetekben. És ez a jelenlegi szituáció egyáltalán nem tűnt ártalmatlannak. Egyáltalán nem...
 
...Ahogy beléptünk a helyiségbe, elfogott valami különös érzés. Még nem lehettem biztos benne, de már éreztem, közel harminc év aktív SG keresésének minden tapasztalatával éreztem, hogy jön egy Nagy Fogás. Olyan, ami egy ügynök életében egyszer, ha akad. De még inkább egyszer sem...
 
...Az egész cukrászda olyan kicsi volt, hogy szinte megtelt, ahogy beléptünk, mi ketten, pedig senki sem volt ott rajtunk kívül. A pultos lány egzotikusan szép arca és a belőle sugárzó vadság tovább erősítették első benyomásaimat. Nem várhattam tovább. Titkos kézjelünkkel mutattam Palkó ügynöknek, hogy „Különleges Fogás”, mire ő visszajelzett, hogy „Nagy Fogás”. Az összhang megint tökéletes volt köztünk tehát...
 
...óvatos kérdésekkel próbáltunk tájékozódni, de az eladó, mintha csak megsejtett volna valamit, zárkózott maradt és alig-alig szólt néhány szót, a legszükségesebbeket. Szinte a fegyveremhez kaptam, mikor váratlanul még egy benszülött jelent meg. Ő már beszédesebb volt, de nem lehettünk biztosak benne, hogy a folyamatos beszéd és az őszintének tűnő mosoly nem szándékos dezinformáció-e. Egyre kényesebb volt a helyzet. A sok beszéd közben mintha távolodtunk volna a céltól és ez fájdalmasan érintett, nagyon fájdalmasan...
 
...nem az életemet féltettem, a kudarctól féltem...
 
...A helyzetet végül Palkó ügynök oldotta meg. Sokszor megcsodáltam már, milyen zseniálisan tudja manipulálni az embereket és most sem csalódtam. Egyszerű és világos érvelésének, közérthető szóhasználatának még ez a két – egyébként igen felkészült – zsivány sem állhatott ellen. „Somlói Galuska van?” – csak ennyit mondott és a levegő megállt a cukrászdában. Magamban elismerően bólintottam. Néha tényleg ez a legjobb módszer. Hogy nyíltan felfedjük a kártyáinkat. De alkalmazása a legnehezebb, s csak a legfelkészültebbek tudják teljes sikerrel véghez vinni.
De Palkó ügynök tudta mit csinál...
 
..Miközben vártuk az SG-t, titkos kézjeleinkkel egyeztettük a további teendőket. Elhatároztuk, hogy álcázásul ezúttal két kontrolsütit is kérünk. Kicsit haboztunk, hogy a málnahabos borzalmat, vagy a krémest vegyük-e meg a már korábban kikért kardinális mellé, de Palkó ügynök megint zseniálisnak bizonyult: egy névtelen szeletre esett a választása. Biztos voltam benne, hogy ez tökéletesen el fogja mosni minden nyomunkat, ha majd arra lesz szükség...
 
...Majdnem leestünk a talpunkról. Mind a ketten elsőre felismertük!...
 
...a lelepleződést is kockáztatva percekig csak bámultuk. Ott csillogott előttünk, és mi elhűlve szemléltük, forgattuk, nem hittünk a szerencsénknek, nem hittünk a szemünkek. Pedig nem lehetett tévedés...
 
...A jéghideg csokiöntet volt az első jel, az elnyűhetetlen plasztiktejszínhab a második. De már a formája is sugallta, mit sugallta!, messziről kiáltotta, hogy ez nem más, mint az Acélkirálynő. Eddig csak hallottunk róla, de most itt állt előttünk, feszesen és szilárdan, s nekünk semmi mást nem kellett tenni, csak kinyújtani a kezünket. Egy élet munkája kapott új értelmet!...
 
...A vaníliakrém itt nem is krém, hanem a piskótát védő páncélzat legkülső rétege. Feszes, szinte áthatolhatatlan. Csak alapos kiképzésünknek és a legkitűnőbb technikának köszönhettük, hogy sikerült a mélyére jutnunk...
 
...A piskóta elérése természetesen a legnehezebb feladat. Az ide-oda görgő tejszínhab darabok, mint kis sziklák próbáltak megakadályozni bennünket célunk elérésben, s bár volt különbség világos és sötét tészta között, ízben és állagban egyáltalán semmi! Ó a Mester, aki ezt létrehozta!...
 
...Az acélkirálynő egyszerűségéről híres: dió, mazsola nem díszíti puritánságtól méltóságteljes ruháját...
 
...az íze is utánozhatatlan: csak a legkifinomultabb szemlélő, a legjobban képzett ízmester képes felfedezni a mikronnyi különbséget a tészta, a csokiöntet és a vanilialemez ízei közt. De aki eljut erre a mélységre, nem csak hogy büszke lehet magára, de egy olyan élménnyel is gazdagabb lesz, amely igen keveseknek adatik meg...
 
...úgy elmerültünk a felfedezésben, és az elemzésben, hogy csak az utolsó pillanatban vettük észre, hogy az ellenséges erők teljes létszámban felvonultak...
 
...szolgálati pénztárcámat voltam kénytelen használni, hogy kivágjuk magunkat szorult helyzetünkből...
 
...már-már biztonságban voltunk, mikor belém hasított egy rémisztő gondolat. Lehet, hogy félreértettem az informátor jelentését? Lehet, hogy rossz házszámot jelöltem meg célként? Mindennek ellentmondott leletünk, az Acélkirálynő, de nem nyugodhattunk, míg utána nem jártunk. A zuhogó, jéghideg esőben, a kegyetlen, metsző szélben újra és újra leellenőriztük az egész eljárást. Nem találtunk hibát...
 
...munkám és életem egyik meghatározó élménye volt az Acélkirálynővel való találkozás...
 
Hely: Lefi cukrászda, X. kerület, Állomás utca 16.
Kiszolgálás: vad
Benyomás: kemény
Ajánlás: azoknak, akik szeretik a kihívásokat
Ár: 260 Ft. 2007 novemberében, amikor 1 kg fehér kenyér ára átlag 220 Ft (1,18 kg)
 

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://somloi.blog.hu/api/trackback/id/tr93226187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hugó 2007.11.16. 17:40:09

vanílialemez :)))

Az Igazi Pityi 2007.11.16. 23:16:09

tudtam, hogy ez tetszeni fog : ))

J 2008.01.03. 19:24:06

Ez egy vélemény! A te véleményed de Kőbányán a Lefi törzsvevői nem igy gondolják!
És lehet, hogy ez számit

Az Igazi Pityi 2008.01.03. 19:41:28

Kedves J!

Teljesen igazad van, csak az számít, hogy a vásárló mit gondol.
Ráadásul ez a kis írás még csak nem is egy vélemény, hanem csak egy benyomás, néhány elsuhanó érzés papírra vetése... Egy apró kis törődés egy kedves cukrászdával valahol, Budapesten.

Nemcsak elhiszem neked, hogy a Lefi törzsvevői nem gondolják a Lefi somlóijáról, hogy kemény, hogy ízetlen, hogy hideg és hogy a puritánságig egyszerű, hanem külön köszönöm, hogy felhívtad minderre az olvasók figyelmét.
süti beállítások módosítása